Imádom ezt a dobozos hasonlatot.
Mert tényleg annyira jól ábrázolja, ahogy a testünk közepén elhelyezkedő izmok zárt rendszert alkotva biztosítják a medence és az ágyéki gerinc stabilitását, ezen keresztül pedig a szabad és hatékony végtagmozgásokat. Ez nem csak egy teoretikus modell, hanem az izmok, egészen pontosan a fasciáik egymásba futnak, összeszövődnek és zárt teret képeznek, ez a hasüreg. Ezen izmok összehúzódásaikkal szabályozzák a belső hasűri nyomást, ami az egyik stabilizáló tényező a lumbális gerinc számára. Kisebb stabilizációs igény esetén enyhébb, nagyobb igény esetén erőteljesebb összehúzódást produkálnak, ezzel biztosítva a támaszt a gerincnek.
Mint minden izom esetében, természetesen ezeknél is fontos az izomerő. De ami igazán fontos, az az, hogy az idegrendszer megfelelően tudja őket irányítani, azaz a megfelelő pillanatban, sorrendben, erővel stb. bekapcsolni, hogy a különböző terhelési viszonyok között biztosítani tudják az ágyéki gerinc és a medence stabilitását. Ezt hívjuk helyes neuromuszkuláris kontrollnak. Szóval amikor azt kéri az edződ vagy terapeutád egy gyakorlat közben, hogy feszítsd meg a hasizmaidat, akkor a doboz falát aktiváltatja Veled, hogy stabil legyen a gerinced a terhelés közben. 
A core-izmoknak valójában nem csak erősnek, sokkal inkább “okosnak” kell lenniük, ezért nem beszélhetünk csak erősítésről. A neuromuszkuláris kapcsolatok kiépítése, az ideg-izomrendszer újraprogramozása a kulcstényező a stabilizáló programban. A sérülések és krónikus derékfájások megelőzésében, illetve a sportolók teljesítményfokozásban elengedhetetlen annak felismerése, hogy a core-izmok feladata az ágyéki gerinc stabilizálása az egyes mozgások kivitelezése közben.
És ez nem csak ezen izmok erején, hanem a megfelelő időben, mértékben és módon történő kontrakciójukon múlik.