Már többször írtam arról, hogy a derekunknál lévő vastag kötőszövetes lemezrendszer, a fascia thoracolumbalis (széles ágyéki pólya) komoly szerepet játszik nem csak az ágyéki gerinc stabilizációjában, de az itt kialakuló fájdalmakban is.
Az elmúlt évek nagy horderejű tudományos eredményeinek köszönhetően ma már tudjuk, hogy a fascia thoracolumbalis krónikus derékfájás esetén:
kb. 25%-kal megvastagszik és
kb. 52%-kal csökken az elmozdulási képessége.
Ezek erőteljesen befolyásolják, rontják az ágyéki csigolyák mozgásait, a gerincünk mobilitását, állapotát. 
Az alábbi képek viszont egy újabb anatómiai sajátosságra hívják fel a figyelmet, mely szerint a deréktáji fascia jóval gazdagabb beidegzéssel rendelkezik, mint a körülötte lévő egyéb képletek (pl. a nagyfarizom beidegzése jócskán szegényesebb). Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a derékfájás forrása jó eséllyel lehet maga a fascia. 
Ráadásul azt is megfigyelték, hogy fájdalom, sérülés, gyulladás környezetében megnő az adott területen az ún. nociceptorok száma. Ezek olyan receptorok, melyek a veszélyesnek ítélt ingereket fogják. Azaz ezek az ún. vészjelző receptorok, ha gyanút fognak, hogy egy stimulus esetleg veszélyes lehet, erről tájékoztatják az idegrenszert, ami eldönti, hogy valóban az-e és ennek megfelelően ad ki választ. 
Ha veszélyesnek ítéli, akkor fájdalom lesz a válasza, hiszen ha fáj, akkor igyekszünk elkerülni azt, ami a fájdalmat kiváltja, ezzel véd meg bennünket az idegrendszerünk egy esetleges sérüléstől (újra sérüléstől). 
A deréktáji fasciában eleve nagyon sok nociceptort találtak, bármilyen gerincprobléma esetén ezek száma még inkább növekszik, így tényleg érthető, hogy a derékfájásban kiemelt szerepe van ennek az anatómiai képletnek. 
Nem hiába foglalkozunk tornagyakorlatainkban is tudatosan, tervezetten ezzel a területtel.
(Forrás: Gerinckoncepció)